-Ez meg mi volt?-ékrdeztem ilyedten mikor felriadtam.
-Nee.. nem tudom!-dadogta SungTae.
-Nézük meg!-mondta PusHee.
-De nem lehet a szabályzat tiltja hogy kimenjünk takarodó után!-mondta SungTae.
-Meert? Mi repültünk pedig azt is tiltják!-mondtam magabiztosan.
-Na jó akkor menjünk!-mondta SungTae.
-Okcsáááá!-mondtam.
-Psszt!-mondta SungTae és PusHee egyszerre.
-Hova hova?-hangzott a kérdés a hátunk mögül én pedig annyira megijadtem hogy feldöntöttem a vázát.
-Ki vagy?-kérdezte SungTae.
-Itt vagyok a falon!-mondta majd oda néztünk.
-De hiszen te egy kép vagy!-mondtam.
-Igen!-mondta a képen levő ember.
-Mint én.és én...-hangzottak sorba a válaszok a fáklyák pedig csak lobantak fel sora.
-Te jézus!-mondta SungTae.
-Na de mi volt az a hang?-kérdeztem.
-Éjszaka már két napja egy elszököt dementor garázdálkodik de a tanárok titokban tartják és valakinek el kéne pusztitani.-mondta a képen levő ember.
-Mi eegy dede..-dadogta PusHee.
-Dementor!-vágtam rá,
-Ezt meg kimondta?-kérdezte valaki az igazgató hangja volt a képek beáltak a fáklyák elaludtak kisértete házá vál t folyosó nem mint hogy ha eddig nem lett volna az föleg éjjel.
-Csak ne bukjunk le.-mondta PusHee.
-Na jó már elment.-mondta SungTae.
-De hol van HaRa?-kérdezte PusHee.
-Hogy az az önfejü!-mondta SungTae majd maga után huzta PusHee-t.
-Na akkor tudod a varázsigét!-motyogtam magamba mikor megjelent elötem a dementor.-Nem mégsem tudom.-motyogtam majd megtámadot és a földön feküdtem mert már alig voltam magamnál majd rám taláált SungTae és Pushee.
-Nem mész inin!-mondta SungTae.
-Majd én!-mondta PusHee majd elmondta a varázsigét és a demetor eltünt én viszont elájultam.
-Azta!-mondta SungTae.
-Na vigyük az orvosiba!-mondta PusHee...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése